Hol is kezdjem? Hol volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy elmentünk bulizni a haverokkal. Bizonyos mennyiségű ital után az ember bátorrá lesz a diszkóban, elkezd közeledni a lányokhoz, az alkalmi párok esetleg beszélgetnek is, telefonszámot cserélnek. Másnap már a randit egyeztetik. Egy héttel később a sörözőben ülve egyeztetik a végeredményt.
-- Szóval képzeld el: -- kezdi egyik barátom, -- ott van ez a lány, akit láttál a diszkóban, szuperszexi, testhez álló ruhában, mély dekoltázzsal a Margit-szigeten. A szeme csillog, sejtelmes félmosoly, azt ecseteli, hogy egy meglepetéssel készült a randira. Végignézve idomain, rögtön azon járt az eszem, micsoda szexuális kalandok várnak ránk. Mire a lány elővesz egy szappanbuborék-fújót, és elkezd szivárványszínű gömböcskéket ereszteni rám. Tudod, milyen égő és gyerekes volt ez? Azonnal otthagytam. Az életben nem akarok még egy ilyen hülye libával összejönni!
Hümmögve biggyesztem az ajkamat.
-- Öregem, te egy fasz vagy. Bezzeg én soha nem futok össze olyan lányokkal, akik szappanbuborékot fújtak volna rám az első randin. Pedig szerintem ez egy aranyos, gyermeki aktus...
   Szóval, történetünk kb. egy évvel később folytatódik. Ismét haverok találkoznak, ezúttal karácsony másnapján, amikor mindenki itthon van Magyarországon meglátogatni a családot. A helyszín egy belvárosi táncház, hegedűsök húzzák a mezőségit, a tánctéren párok, mi a csocsóasztal szomszédságában iszogatunk.

Újra Afrikában

Amikor kollégáimmal EU-s diplomáciai szimulációkat tartunk egyetemistáknak, azt szoktuk mondani a retorikai tréning elején, hogy a lebilincselő szónoklathoz kell egy hatásos felütés. Mivel nem akarom, hogy ez a blog is csak egy legyen a többi, fiatalok által vezetett utazási blog között, ezért úgy érzem, itt is egy figyelemfelkeltő nyitásra lesz szükség. Ám legyen: ismét itt vagyok Afrikában, bár ezúttal az arab világ másik végében, Rabat mellett, Szalé al-Dzsadidában, a "sócsempészek új városában", abban a szinte önálló településnek számító külvárosi negyedben, ahová Marokkó kormányzati munkatársait és a családtagjaikat telepítette a Nyugati királyság uralkodója. Sokan úgy tudják, azért jöttem ide, hogy új életet kezdjek, de egy kevesen, a közeli bizalmasaim sejtik talán, hogy inkább arról van szó: itt akarok meghalni, arab földön, mert mindig is ide húzott a szívem.
   Na, ez a mondat, a blog címével együtt talán elég hatásvadásznak tűnik ahhoz, hogy az idetévedt véletlenszerű olvasó szemét is megakassza mondanivalómon. Első ránézésre istenkáromlásnak és felesleges dekadenciának tűnnek ezek a megállapítások, de idővel talán sikerül megvilágítanom szavaim rejtett értelmét, és más is belátja, hogy egy nagyon mély istenkeresésnek vagyunk a tanúi. De mint minden misztikus, azaz minden "bizalmas barátja Istennek", úgy én is azt tapasztaltam, hogy a közvetlen Istenélmény bizony mást takar, mint amit a jámbor hívek tapasztalni vélnek. Gyötrelmes szerelmeim, Törökország Hercegnője, a Gyerekember, a Kopasz Szűz és az Egyszer Használatos Nő a tanúi annak, hogy okom van minderre. (Igaz, már ezek a költői álnevek is inkább illenének egy horrortörténetbe, mintsem szerelmi elbeszélésbe.) De ne szaladjuk elébe a történetnek, haladjunk szépen lépésben előre.
   Kezdetnek rögtön megmagyaráznám az alcímet. A "poszt-apokaliptikus világ" kifejezés legelőször a 2012-es amerikai elnökválasztáson tűnt fel, Romney egyik beszédében, amikor Obama külpolitikáját méltatta. Némi iróniát érezhet persze az ember, amikor épp egy republikánus politikus méltatja így a kialakult helyzetet, de ettől még a tény tény marad: az USA gazdasági berendezkedése és külpolitikája valóban egy poszt-apokaliptikus globális rendszert teremtett a 2008-as évet követő időkben. Egyesek máris a harmadik világháborút emlegetik (http://index.hu/tech/2013/05/06/a_neten_mar_zajlik_a_harmadik_vilaghaboru/), de szerintem pontosabb, ha az én egy évtizeddel ezelőtti sci-fi-világomat felidézve "második hidegháborút" emlegetünk. Már csak az a kérdés, hogy ha mi valóban egy poszt-apokaliptikus világban élünk, akkor vajon ki az "Antikrisztus" ebben a színjátékban? Obama, a takijját gyakorló muszlim világdiktátor? Soros György, vagy valamelyik kevésbé ismert zsidó tőzsdecápa kollégája, pl. Lawrence Fink? Esetleg maga a római pápa, vagy valaki a Vatikánból, ahogy egyes keresztény felekezetek és összeesküvés-elméletek állítják? (Lásd pl.: http://en.wikipedia.org/wiki/Prophecy_of_the_Popes) Nem tisztem ezt eldönteni, ehelyett inkább felvázolnám a mai világpolitikai helyzetet, hogy mindenki megérthesse, aki esetleg még nem lenne tisztában a részletekkel.