Amikor kollégáimmal EU-s diplomáciai szimulációkat tartunk egyetemistáknak, azt szoktuk mondani a retorikai tréning elején, hogy a lebilincselő szónoklathoz kell egy hatásos felütés. Mivel nem akarom, hogy ez a blog is csak egy legyen a többi, fiatalok által vezetett utazási blog között, ezért úgy érzem, itt is egy figyelemfelkeltő nyitásra lesz szükség. Ám legyen: ismét itt vagyok Afrikában, bár ezúttal az arab világ másik végében, Rabat mellett, Szalé al-Dzsadidában, a "sócsempészek új városában", abban a szinte önálló településnek számító külvárosi negyedben, ahová Marokkó kormányzati munkatársait és a családtagjaikat telepítette a Nyugati királyság uralkodója. Sokan úgy tudják, azért jöttem ide, hogy új életet kezdjek, de egy kevesen, a közeli bizalmasaim sejtik talán, hogy inkább arról van szó: itt akarok meghalni, arab földön, mert mindig is ide húzott a szívem.
Na, ez a mondat, a blog címével együtt talán elég hatásvadásznak tűnik ahhoz, hogy az idetévedt véletlenszerű olvasó szemét is megakassza mondanivalómon. Első ránézésre istenkáromlásnak és felesleges dekadenciának tűnnek ezek a megállapítások, de idővel talán sikerül megvilágítanom szavaim rejtett értelmét, és más is belátja, hogy egy nagyon mély istenkeresésnek vagyunk a tanúi. De mint minden misztikus, azaz minden "bizalmas barátja Istennek", úgy én is azt tapasztaltam, hogy a közvetlen Istenélmény bizony mást takar, mint amit a jámbor hívek tapasztalni vélnek. Gyötrelmes szerelmeim, Törökország Hercegnője, a Gyerekember, a Kopasz Szűz és az Egyszer Használatos Nő a tanúi annak, hogy okom van minderre. (Igaz, már ezek a költői álnevek is inkább illenének egy horrortörténetbe, mintsem szerelmi elbeszélésbe.) De ne szaladjuk elébe a történetnek, haladjunk szépen lépésben előre.
Kezdetnek rögtön megmagyaráznám az alcímet. A "poszt-apokaliptikus világ" kifejezés legelőször a 2012-es amerikai elnökválasztáson tűnt fel, Romney egyik beszédében, amikor Obama külpolitikáját méltatta. Némi iróniát érezhet persze az ember, amikor épp egy republikánus politikus méltatja így a kialakult helyzetet, de ettől még a tény tény marad: az USA gazdasági berendezkedése és külpolitikája valóban egy poszt-apokaliptikus globális rendszert teremtett a 2008-as évet követő időkben. Egyesek máris a harmadik világháborút emlegetik (http://index.hu/tech/2013/05/06/a_neten_mar_zajlik_a_harmadik_vilaghaboru/), de szerintem pontosabb, ha az én egy évtizeddel ezelőtti sci-fi-világomat felidézve "második hidegháborút" emlegetünk. Már csak az a kérdés, hogy ha mi valóban egy poszt-apokaliptikus világban élünk, akkor vajon ki az "Antikrisztus" ebben a színjátékban? Obama, a takijját gyakorló muszlim világdiktátor? Soros György, vagy valamelyik kevésbé ismert zsidó tőzsdecápa kollégája, pl. Lawrence Fink? Esetleg maga a római pápa, vagy valaki a Vatikánból, ahogy egyes keresztény felekezetek és összeesküvés-elméletek állítják? (Lásd pl.: http://en.wikipedia.org/wiki/Prophecy_of_the_Popes) Nem tisztem ezt eldönteni, ehelyett inkább felvázolnám a mai világpolitikai helyzetet, hogy mindenki megérthesse, aki esetleg még nem lenne tisztában a részletekkel.
Na, ez a mondat, a blog címével együtt talán elég hatásvadásznak tűnik ahhoz, hogy az idetévedt véletlenszerű olvasó szemét is megakassza mondanivalómon. Első ránézésre istenkáromlásnak és felesleges dekadenciának tűnnek ezek a megállapítások, de idővel talán sikerül megvilágítanom szavaim rejtett értelmét, és más is belátja, hogy egy nagyon mély istenkeresésnek vagyunk a tanúi. De mint minden misztikus, azaz minden "bizalmas barátja Istennek", úgy én is azt tapasztaltam, hogy a közvetlen Istenélmény bizony mást takar, mint amit a jámbor hívek tapasztalni vélnek. Gyötrelmes szerelmeim, Törökország Hercegnője, a Gyerekember, a Kopasz Szűz és az Egyszer Használatos Nő a tanúi annak, hogy okom van minderre. (Igaz, már ezek a költői álnevek is inkább illenének egy horrortörténetbe, mintsem szerelmi elbeszélésbe.) De ne szaladjuk elébe a történetnek, haladjunk szépen lépésben előre.
Kezdetnek rögtön megmagyaráznám az alcímet. A "poszt-apokaliptikus világ" kifejezés legelőször a 2012-es amerikai elnökválasztáson tűnt fel, Romney egyik beszédében, amikor Obama külpolitikáját méltatta. Némi iróniát érezhet persze az ember, amikor épp egy republikánus politikus méltatja így a kialakult helyzetet, de ettől még a tény tény marad: az USA gazdasági berendezkedése és külpolitikája valóban egy poszt-apokaliptikus globális rendszert teremtett a 2008-as évet követő időkben. Egyesek máris a harmadik világháborút emlegetik (http://index.hu/tech/2013/05/06/a_neten_mar_zajlik_a_harmadik_vilaghaboru/), de szerintem pontosabb, ha az én egy évtizeddel ezelőtti sci-fi-világomat felidézve "második hidegháborút" emlegetünk. Már csak az a kérdés, hogy ha mi valóban egy poszt-apokaliptikus világban élünk, akkor vajon ki az "Antikrisztus" ebben a színjátékban? Obama, a takijját gyakorló muszlim világdiktátor? Soros György, vagy valamelyik kevésbé ismert zsidó tőzsdecápa kollégája, pl. Lawrence Fink? Esetleg maga a római pápa, vagy valaki a Vatikánból, ahogy egyes keresztény felekezetek és összeesküvés-elméletek állítják? (Lásd pl.: http://en.wikipedia.org/wiki/Prophecy_of_the_Popes) Nem tisztem ezt eldönteni, ehelyett inkább felvázolnám a mai világpolitikai helyzetet, hogy mindenki megérthesse, aki esetleg még nem lenne tisztában a részletekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése